A hűbéri viszony

A páncélzat, a fegyverek és a csataló drága dolgok voltak. A lovagnak csak a saját harci felszerelése nagyjából 45 tehén árába került. Ezen felül pedig még a családját és a kíséretét (fegyvernök, szolgák és ezek lovai) is el kellett tartania. Ráadásul a lovagi harc idővel külön szakma lett, amire évekig készültek, és folytonosan gyakorolni kellett - akárcsak a mai katonának az erőnlétet és a fegyverhasználatot. Pénzkereső foglalkozást tehát nem lehetett űzni mellette. Kevesen voltak elég gazdagok ahhoz, hogy ezt megtehessék.

Hogy a lovagnak ne saját magának kelljen előteremtenie a harchoz szükséges dolgokat, az uralkodók gyakran kötelezték az országukban élő nagyurakat, hogy háború esetén bizonyos számú lovaggal támogassák a királyt. Tehát a nagyurak dolga volt a lovagot felszereléssel, és minden mással ellátni. A lovagok nem pénzt kaptak, hanem földbirtokot, s ennek a jövedelméből kellett magukat fenntartani és felszerelni. Cserében a lovag hűséggel tartozott az úrnak, akitől a födet kapta. Ezt a viszonyt nevezzük hűbéri rendszernek, a földet pedig, amelyet a lovag kapott, hűbérbirtoknak.

Roland gróf hűbéresküt tesz Nagy Károlynak, az első lovagkirálynak [wikipedia.org]

Mivel eredetileg minden föld a királyé volt, s a nagyurak is csak tőle kapták, így a lovagok végső soron mindannyian a királynak tartoztak hűséggel. Ezt persze a történelemben sokszor másként látták egyesek - különösen a királlyal szembeszegülő nagyurak. Ezek néha magával az uralkodóval is harcoltak, és ilyenkor a királynak és a földesúrnak is hűséggel tartozó lovag nehéz döntés elé került: kihez is kell valójában hűnek lennie?

A hűbéri szerződés köteleségeket rót a hűbérúrra és a hűbéresre (más néven vazallusra) is:

Hűbérúr

Tisztelet: a vazallusnak kijárt a szabad emberhez illő bánásmód

Védelem: a hűbérúrnak meg kellett védenie vazallusát a támadásoktól és vádaktól, halála esetén gondoskodnia kellett a családjáról

Megélhetés: a hűbérúrnak elegendő vagyont kellett biztosítania, hogy a vazallus elláthassa kötelességeit

Hűbéres

Segítségnyújtás: a vazallus legfontosabb feladata a hűbérúr seregében való hadba vonulás volt, katonáit, várait az úr rendelkezésére kellett bocsájtania, ha az kérte

Szolgálat: a vazalusnak el kellett végeznie bizonyos - tiszteletbeli, vagy tényleges - feladatokat ura mellett (pl. ünnepélyes alkalmakkor kísérte, tisztséget vállat az úr udvarában, részt vett a tanácskozásain)

Anyagi támogatás: bizonyos alkalmakkor a lovagnak pénzzel is segítenie kellett a hűbérurát (ilyen alkalom volt pl. a hűbérúr legidősebb leányának, vagy fiának esküvője, az úr keresztes hadjáratba indulása, vagy fogságba esésekor a váltságdíj kifizetése)

Csoport: