Apród tábor 2017 - összefoglaló

Július 29-én délelőtt kezdetét vette az apród tábor Hollókőn. Miután mindenki megérkezett az Ófalu bejáratához, elfoglaltuk a szállásunkat a Potla-házban és rögvest neki is álltunk a szokásos első napi rutinunknak.

Először elkészítettük a tábori alapfelszerelés részeként szolgáló kardokat, majd pedig sor került a hagyományos elsőnapi ebédre. Ennek az adja a különlegességét, hogy mindenki az otthonról hozott finomságokat fogyasztja el, de jellemzően a többiekkel megosztva. Idén többen külön készültek is erre, így a szokásosnál is jobban sikerült. Az ebédet követően kezdetét vette a tisztségviselők választása. Először a maresalli tisztségért indulhattak a válalkozó kedvűek. A fizikai erőt és szellemi készségeket egyaránt próbáratevő viadalt követően Zsiga és Bálint kerültek ki győztesként, ám végül Bálint visszalépett Zsiga javára. A következő tisztség a zászlósé volt. Itt a kitartás, a zászlójelek ismerete és a koncentráció volt a versengés fókuszában. Végül itt is két győztes született: Boldi és Gergő. A harmadik tisztség, amelyért versenybe szálltak az apródok, a kincstránok tisztje volt. Itt egy kincskeresős játék és egy labirintus megoldása volt a feladat, melyeket Ági és Boróka teljesítettek a legjobban, így végül ők osztoztak a kincstárnoki címen és a vele járó feladatokon.

A második nap délelőttjén a várral szembeni Gond-hegyen, majd az annak tövében futó kis úton vívtunk. Ebben még a nagy hőség sem akadályozhatott meg minket. Az ebédet és az elmaradhatatlan döfönyét ("csendes" pihenőt) követően pedig kezdetét vette a tábor története. A csapat először felkeresett egy pufnyák csapatot, akikkel hosszasan tárgyaltak, kisebb civakodásokkal megszakítva. Miután nem sikerült jelentős áttörést elérniük, visszatértek a táborba, ahova időközben megérkezett Péter herceg hírnöke, ám a rábízott üzenetet nem tudta átadni, mivel azt a pufnyákok elvették tőle, a holmijával együtt. Ekkor a csapat visszament a pufnyákokhoz és egy újabb huza-vonát követően sikerült elérniük, hogy a Sárkányos-tó vizéért cserébe visszakapják a levelet a pufnyákoktól.

Másnap korán reggel el is indult a csapat a hosszú útra. Másfél órányi túrát követően rá is leltek a Sárkányos-tóra, pontosabban, annak maradványára, mivelhogy időközben kiszáradt. Azonban út közben belefutottak egy pufnyák sámánba, akitől kaptak egy üvegcsét, melyről visszaúton kiderült, hogy a tó vizét tartalmazza. A túra végén csatlakozott a csapathoz Csilla is, aki csak aznap érkezett meg a táborba. A délután folyamán pedig még valaki érkezett, méghozzá Gergő fegyvernök. Sajnos azonban még így sem nőtt a létszám, mivel Róbert lovag és Reni nemeskisasszony szintén enap mentek haza a táborból. A délután még a csapat felkereste a pufnyákok táborát, hogy lebonyolítsák velük a cserét, azonban őket nem találták ott, csupán egy üzenetet, amely szerint a pufnyákok elfoglalták a várat. Ezt nem sokkal később megerősítette a várnagy is, aki a csapat segítségét kérte a vár visszaszerzésében. Fel is mentek a várhoz, azonban az ostromot másnapra halasztották.

Kedden délelőtt sor is került az ostromra, amely végül sikerrel zárult, a vár újra jó kezekben volt, és még a levelet is visszaszerezték. Ebből azonban kiderült, hogy nemsokára újabb támadásra kell számítani a vár ellen. Délután a vállalkozó kedvűek még felmentek a várba megismerkedni a középkori várak felépítésével, majd egy kis vívásra is sor került. Akiknek pedig ehhez nem volt kedve, kézműveskedtek a táborban.

Szerda délelőtt került megrendezésre a sokak által kedvelt "rajtaütős" játék. Ennek során a társaság két csaptra oszlik és felváltva hol az egyik, hol a másik megy előre az úton és bújik el, hogy rajtaüssön a másik csapaton. Ezúttal is sikerült sok meglepetést okoznunk egymásnak, majd kellőképpen kifáradva tértünk vissza a táborba. A délután folyamán a középkori táncokkal ismerkedtünk meg, majd pedig este megrendezésre került az éjszakai kirándulás, a táborok egyik közkedvelt eleme. Ehhez sikerült kifognunk egy igencsak holdfényes éjjelt, így senkiben sem merült fel a zseblámpa szükségessége.

Másnap sor került a tábor igazi megmérettetésére: a várat megtámadták a gressivusok. Ám a csapat derekasan helyt állt, a remek csapatmunkának köszönhetően egytől-egyig legyőzték a támadókat, és ezzel megvédték a várat. Az ebédet és persze a döfönyét követően vissza is tértek oda, ám ezúttal már nem azért, hogy megvédjék, hanem mert itt került sor a tábort lezáró ceremóniára: az avatásra. Az este pedig a vidám kártyázás jegyében telt, és bár már mindneki kellőképp elfáradt, sokan még így is késő éjjel is fennmaradtak.

A pénteki nap egyszerre volt szomorú és vidám, hiszen véget ért a tábor, ugyanakkor egy remek tábor, amiben mindneki jól érezte magát. De végül ez a nap is eljött, és a hazafele úton mindneki mosolyogva szundikált el a zötykölődő buszon.

Csoport: